Ukrán-Orosz háború kiindulási alap a tárgyalásokhoz komment

Mint ismert elkezdődtek az amerikai-orosz tárgyalások a háború lezárását célozva. A héten a három éve tartó háború legmagasabb diplomáciai találkozója történt Szaúd-Arábiában. Ebben a kis írásomban megpróbálom összefoglalni - a saját szempontom szerint - az ukrán-orosz tárgyalások ’kiinduló’ helyzetét, és egy-két megjegyzést fűznék a háború lezárásával kapcsolatban.

Szóval a helyzet nehéz és komplikált a következők miatt:

1. Ukrajna egy ’tákolt’ ország, a területének nagy része valamikor nem volt ukrán, hanem orosz, román, lengyel vagy magyar. Odesszát pl. II Katalin orosz cárnő alapította. Ez azért lényeges, mert jelentős kisebbsége van az országnak. Az is tény, hogy Ukrajna mostohán bánik a kisebbségekkel, ismertek oroszüldözések, sőt egy ukrán professzorasszony egy videóban a magyarokat is „kutyáknak” hívta. Szóval van valóságalapja Putyin aggodalmának az orosz kisebbséget tekintve.
2. Egy megállapodásnál mindkét félnek kell engednie, de a jelentős veszteségeik miatt mindkét számra kedvező eredményt akar elérni. Itt a kérdés, hogy mitől félnek igazán? A politikai bukástól, vagy a számonkéréstől? Sajnos jelen pillanatban mindkét fél ragaszkodik az álláspontjához, sőt Zelenszkij még a 2014-es helyzethez is.

3. Nem lehet szerintem garantálni egy béketervet ’ezer évre’, mert egyik fél sem megbízható…

 Most lássuk, hogy mit akarnak a vezetők:

Zelenszkij                                                                                  

- Ukrajna szuverenitása

- a 2014-es helyzet visszaállítása                                                                             

- Nato tagság                                                         

- biztonsági garancia

- sok pénz az újjáépítéshez

háborús bűnösök felelősségre vonása

Putyin 

- (az igazi: Ukrajna bekebelezése?)

- az isztambuli megállapodásban foglaltak betartása: Ukrajna semlegessége, haderejének csökkentése, területi követelés, folyosó a Fekete-tengerhez

- nem akar idegen vagy Nato katonákat Ukrajnában

Mindkettő

Mind a két fél hosszútávú megállapodást akar, mert mindketten állítják, hogy a másik fél egy tűzszünetet, vagy egy rövid távra szóló megállapodást felkészülésre és újabb támadásra fordítaná.

Amit a felek ellen fel lehet hozni:

Zelenszkij

- a háború kitörése: mi volt az oka, hogy a tárgyalások megrekedtek az oroszokkal

- rasszista

- bűnbakot keres folyamatosan, holott nyugati segítség nélkül még itt sem tartana

- 2014 nem játszik most

- sok embert veszített a háborúban és nem tud pótolni

- ukrán gazdasági KO

- illegitim: nincs újraválasztva, és sem a parlamentje, sem az alkotmánybírósága nem erősítette meg őt a pozíciójában

- nem közkedvelt már Ukrajnában

- adományok eltűntek

- meggazdagodott a háborún: jelentős ingatlanjai vannak európa luxus területein, pl. Toszkana

- a közvélemény kutatások szerint az ukrán lakosság egy része is elfogadna területvesztést a békéért cserében

Putyin 

- mi a valós terve: annektálni egész Ukrajnát

- nem egy demokratikus vezető

- ragaszkodik az isztanbuli egyezményhez

- az Isztambuli egyezmény nem tartalmaz olyan területi követelést, ami most orosz ellenőrzés alatt van

- nagyon magas a vesztesége

- gazdaságilag meggyengült az országa

- a szankciók erősen hatnak Oroszországra

- a háború önmagában nem nemzetközi jogellenes, de

         - egy másik ország szuverenitásának, területi egységének a megsértése igen

        - a háború során elkövetett jogsértések igen, pl. civil áldozatok, gyermekrablások, hadifoglyokkal való bánásmód, tiltott harci eszközök

Javaslatok:

A Nato tagság Ukrajnának nem javasolt, nemcsak azért, mert az oroszok nem akarják, hanem mert jelentős az orosz kisebbség és befolyás a kelet-ukrajnai területen.

A háború során mindenki követ el háborús bűnöket, így a ténylegesen kirívó és bizonyított eseteknél lehet szerintem felelősségrevonás. Nem azért, mert a többi nem számít, hanem mert egyszerűen nem lehet felderíteni mindent.

Ukrajna újjáépítése „csak” pénzkérdés.

Ukrajna teljes lefegyverzése rossz gondolat, a világba nincs. Még a semleges államoknak lsd. Svájc is van hadserege. Segíteni és támogatni kell a továbbiakban is, hisz bármilyen megegyezés törékeny.

A tengerhez vezető folyosó igazából megoldható (volt erre példa máshol), de azért érdekes, mert Oroszországnak van területe a Fekete-tengernél.

És végül, de nem utoljára. A területi kérdés:

A területcsere (Kurszk-Kelet-Ukrajna) nem fog menni, mert az oroszoknak csak idő kérdése, hogy kitakarítsák az ukránokat Kurkszból. Szerintem nem lehet tárgyalási alap.

Az oroszok által elfoglalt ukrán területeket átadása az oroszoknak. Ezt Ukrajna szerintem nem fogja meglépni, mert akkor elismerné, hogy vesztett, és hogy minden veszteség felesleges volt. Ráadásul az orosz példa ragályos lehet, ez pedig nem jó. Az elcsatolásból eredő új geopolitikai helyzetet pedig sokan nem ismernék el, márpedig egy állam attól állam, hogy a többi állam elismeri. Ezen kívül az ukránok is meggondolhatják magukat.

Az oroszok adják vissza az elfoglalt ukrán területeket. Nem fogják.

A buffer zónák kialakításának azért nincs értelme, mert az külsősöknek kell fenntartani, és az hatalmas katonaállományt igényelne, és ettől még a két fél közötti vita fennállna. Ráadásul a békefenntartók jelenléte, amit több európai vezető javasol, jelenleg nem támogatott az oroszok által.

Az én javaslatom, hogy az elfoglalt kelet-ukrán területeken, ahol magas az orosz kisebbség szerintem teljes autonómiát kellene kialakítani. Így Ukrajna területi szuverenitása sem sérülne, és az oroszok a befolyásukat tudnák gyakorolni ott, ráadásul nem jogellenes. Ez a jelen helyzetben egy gyors megoldás lehetne, és a jövő eldöntené a továbbiakat (pl. egy népszavazás).

Végül:

A hosszútávú megállapodás alapja, hogy mind a két fél betartsa az aláírt megállapodást. Az a kérdés, hogy kell-e ehhez valamifajta garancia, netalán presszió. Szerintem itt az oroszokkal szemben kell kimutatni valami egységes erőt, ami visszafogja őket. Ezért a megállapodást harmadik félként aláírni, vagy megerősíteni kell annak, aki a megállapodás megsértése esetén nyíltan belép a konfliktusba.

A probléma az, hogy, ha nem megfelelő megoldást találnak, akkor annak elfogadása kétséges, és például az európai unió, vagy akár mások is továbbra is fenn fogják tartani a szankciós csomagjaikat az oroszok ellen, ami válaszreakciókat generálhat az oroszokból, és a feszültség fennmarad, holott mindenkit megviselt már itt Európában a háború, és a konfliktus megoldására vágyik.

Az első, diplomáciai találkozó nem hozott semmit, de annyit igen, hogy az amerikaiak és orosz egy asztalhoz ültek, amitől mindenki más felháborodott, pl. Zelenszkij, akit az nem zavart, hogy a tavalyi svájci béketárgyalásokra meg se hívták az oroszokat; vagy pl. az unió, aki szintén nem törekedett idáig a háború lezárását célzó kapcsolatfelvételre az oroszokkal. Az amerikaiak ezt most nem így gondolják, bár azt fontos megjegyezni, hogy köztudott az amerikai elnök kiszámíthatatlansága, és ad hoc jellegű kijelentései sokaknál kiveri a biztosítékot. Az is biztos, hogy a rendezés nem lesz egyszerű, 24 órán belül sem, de úgy tűnik, hogy 100 napon belül sem, amit januárban belebegtettek. Most hat hónapot emlegetnek az amerikaiak, vagyis nyár vége fele várható valami, de, ha mindenki ragaszkodik az álláspontjához, nehéz lesz, vagy csak úgy, hogy valakin át fognak gyalogolni. Meglátjuk. Én is kíváncsian várom, hogy hogyan alakulnak a tárgyalások, és mi lesz a végkimenetele a háború lezárásának. Egy biztos: minél hamarabb vége, annál kevesebb emberéletet kell beáldozni tovább.

O55