300 avagy az év emberei

Az egyik kereskedelmi csatorna minden évben meghirdeti az „év embere” címet. Erről jutott eszembe a következő kis ’történet’. Van itt párszáz ember, akit olyan igazságtalanság ért, amit kevesen tapasztaltak meg. Ezek az emberek többségében katonák, akik a magyar honvédségnél szolgáltak, azonban három éve is már, hogy úgy megalázták őket, ahogy senki mást. Aki ezt olvassa, lehet is, hogy sejti, ha nem, akkor én elmesélem a történetüket. Sajnos pár éve még az egész ország (s világ) a Coviddal folytatta a harcát. Aztán jött a mindent megváltó oltás, amit ki így, ki úgy kezelt, de sorra születtek a szabályozások. Mivel sokan kételkedtek benne, így eljött a pillanat, hogy kötelezővé tegyék. Ez történt az egészségügyben, az oktatásban és a rendvédelemben. A híres 2021-es év… A honvédségnél is kötelezővé tették az oltást, és azzal sikerült rávenni a többséget, hogy gyakorlatilag megzsarolták az állományt azzal, hogyha nem veszed fel az oltást, akkor egy évre illetménynélküli (=fizetésnélküli) szabadságra kerülsz. Mivel sok mindenkinek volt családja, hitele… felvették az oltást, de maradtak egy pár százan, akik – élve gondolati és elvi szabadságukkal - nem. Ők 2022-ben kikerültek a szolgálati helyükről, és egy központi ’pullba’ kerültek (hivatalosan rendelkezési állomány), és illetménynélküli szabadságra küldték őket egy évre, úgy, hogy nem szerelhettek le! Igen, kedves olvasó, jól érted. Egy évig állományban kellett maradniuk, nem vállalhattak másodállást, és fizetést sem kaptak! Ha valaki le akart szerelni, elutasították. Sokan, kívülállók megkérdezték ekkor, hogy mi is csinál a honvédség? Kiéhezteti őket? Aha. Aztán, ahogy letelt a szűk egy év, kirúgták őket. Ahogy kirúgták őket, másnaptól már nem is volt kötelező az oltás a honvédségnél… és azóta sem lett az. Erről sokan azért nem tudnak, mert a pedagógusok és a rendőrök kb. egy 6 hét után (míg az utolsó nagy hullám lecsengett) visszamehettek dolgozni, illetve az egészségügyben dolgozóknak legalább megadták a lehetőséget, hogy felmondhassanak, így senkinek sem jutott az eszébe, hogy csak a katonák nem.

A kirúgott katonák között több éve, évtizede szolgáló, hivatásukért élő, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, missziókat is megjárt katonák voltak, akik között tisztek, főtisztek, akár ezredes is akadt…

Aztán ezt a helyzetet próbálták közülük néhányan nem hagyni; összefogtak és azóta is elkeseredett harcot vívnak a döntéshozókkal, hogy esetlegesen, ha ennyi év után is, de valamiféle rehabilitációra kerülhessen sor.

A szomorú, vagy talán egy kicsit groteszk, hogy az ügyben anno a kormány és a parlament által születtek döntések, viszont a döntésben résztvevőnek, így a kormány tagjainak, a miniszterelnöknek, a parlamenti képviselőknek vagy a köztársasági elnöknek nem volt kötelező felvenni az oltást. De simán kirúgatták ezeket a katonákat.

Szóval ez a kis csoport két éve próbál valami pozitív változást elérni az ügyében, de ezidáig sikertelenül, pedig közben a honvédségben és a minisztériumban is vezetőváltás volt.

Kiváltképp szomorú ez, amikor háborús veszélyhelyzet van Magyarországon, és intenzív toborzás folyik a honvédségben, mégsem kellenek ezek a tapasztalt katonák.

Én azt vallom, hogy olykor - sajnos - születhetnek rossz döntések, de sohasem késő ezeket korrigálni, és az mondani: tévedtem, hibáztam, de helyrehozom. Ebben az ügyben sincs/lenne késő…

Miért 300? Mint tudjuk, a spártaiak sem pontosan háromszázan voltak, így az érintett katonák pontos létszámát is csak a honvédség tudja. Viszont mint a spártaik, ez – a fent említett – kis csoport és ugye a mögöttük álló katonák is szélmalomharcot vívnak, és tudják minden pillanatban, hogy vesztes csata az övék… De azt is tudják, hogy a remény hal meg utoljára, így küzdenek, küzdenek tovább.

Nekem két éve már ők az év emberei.

Boldog Új Évet!

O55